Költözzzüüüünk eeelll!!!! így ébredtem ma reggel is... Nem akarok itt élni!!! Unalmas, ingerszegény, stb.... Léccciii, léééccciii. - Ezt már nagyon keserves hangnemben...
Igazából nem én voltam a "felbujtó". Néhány hónapja a férjem kezdte el mondogatni, akkor kicsit bonyolultnak találtam az ötletet, itt vana bolt, itt a ház, nemrég vettük, felújítottuk, rengeteg munkánk van benne, stb... Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy miért ne? Mindig arra vágytam, hogy menjünk innen, nem szeretem ezt a várost, a Balatont viszont igen!! Lassan babát szeretnénk úgyis, akkor én mindenképpen befejezem a boltot, egyébként sem ebből élünk, az uram otthonról dolgozik, hetente jár Pestre, közelebb is lennénk, szóval több az előny mint a hátrány. Egyedül a családom miatt nem akartam menni, de aztán rájöttem, hogy 25 perc alatt itt vagyunk ha kell, szóval ez sem akkor gond. Namost mire én idáig eljutottam lelkileg, és már igazán elképzeltem magunkat máshol, addig a drága uram is végiggondolta a dolgot, és most már várna 2-3 évet. Hát ez jóóó!!! Viszont ennyi idő alatt mi a frász változna??? Lenne már egy gyerekünk, ezen kívül nagyjából semmi. A magyarázata az, hogy nem akar mindig csak házakra költeni, inkább most magunkra. Hát nagyon magam alat vagyok, lehet, hogy nevetségesen hangzik, gondolhatjátok, hogy legyen ez a legnagyobb problémám, de nem egyszerű most . Nem tudom most folytatni, majd később....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése