Ezt ma fejeztem be:-) Szerintem gyönyörű lett. Szerintem:-) Keretezve lesz! Majd megmutatom!
Quaker Faith Hope Love by Midnight Stitching
Anyag: 32 count Zweigart (1x1)
Fonal: Waterlilies-Cherry Cordial
El vagyunk havazva, mint mindig, és nagyon unom.... Itthon szeretnék lenni, egyhuzamban legalább 5 napot, és nem akarok menni sehova, de még csak látogatóba sem. Néha úgy irigylem a barátainkat akik Pesten élnek, nekik egy hónapban egy hétvége itthon, és le van tudva minden, és mindenki. Tudom, ez most elég bunkón hangzik, de ez van. Valahogy mindenki baromi egyértelműnek tartja, hogy majd mi elugrunk ide, vagy oda, meg majd mi megyünk hozzájuk. Az is igaz, hogy legtöbbször én erősködök, hogy majd mi segítünk, vagy Krisztián majd megcsinálja, de mit csináljak, ha egyszer mindig jót akarok mindenkinek??? Azt mondja az Uram, na ezt nem kellene, mindig mindenkit megmenteni, mindenkinek jót akarni, lehet, hogy igaza van....Örülök, hogy van családunk, és összetartunk, annak is, hogy barátból is van néhány, (nem sok, de nagybetűs mind) de néha duguljon el mindenki:-) Most akkor antiszociális vagyok?:-)
A szüleim, meg mindig jót akarnak nekünk, ők olyan praktikusok, amilyenek mi soha nem leszünk, főleg én. Mindig tudják, hogy mit hogyan kell csinálni, nélkülük nem készült volna el a ház úgy ahogy, jók az ötleteik, azért a rutin és az évek látszanak:-) De ha egyszer utálom azt a rohadt radiátort a leendő hálószobánkban, akkor le fogom vetetni. Amúgy is a nappaliban lévő kandallóból árad ebbe a szobába a meleg. Akkor meg minek is??? Apukám szerint márpedig az kell oda, mert ha nem vagyunk itthon napokig, akkor ha a kazán bekapcsol, ott nem lesz meleg. Na és? Tudom, van benne igazság, de ha egyszer úgy utálom!!!! Csak a helyet foglalja... Na ebből csak szerettem volna kihozni, hogy szeleburdi, most azonnal legyen készen fajta vagyok, nem mellesleg utálom a "kell" dolgokat, és most úgy érzem, megfulladok. Pont:-)
El vagyunk havazva, mint mindig, és nagyon unom.... Itthon szeretnék lenni, egyhuzamban legalább 5 napot, és nem akarok menni sehova, de még csak látogatóba sem. Néha úgy irigylem a barátainkat akik Pesten élnek, nekik egy hónapban egy hétvége itthon, és le van tudva minden, és mindenki. Tudom, ez most elég bunkón hangzik, de ez van. Valahogy mindenki baromi egyértelműnek tartja, hogy majd mi elugrunk ide, vagy oda, meg majd mi megyünk hozzájuk. Az is igaz, hogy legtöbbször én erősködök, hogy majd mi segítünk, vagy Krisztián majd megcsinálja, de mit csináljak, ha egyszer mindig jót akarok mindenkinek??? Azt mondja az Uram, na ezt nem kellene, mindig mindenkit megmenteni, mindenkinek jót akarni, lehet, hogy igaza van....Örülök, hogy van családunk, és összetartunk, annak is, hogy barátból is van néhány, (nem sok, de nagybetűs mind) de néha duguljon el mindenki:-) Most akkor antiszociális vagyok?:-)
A szüleim, meg mindig jót akarnak nekünk, ők olyan praktikusok, amilyenek mi soha nem leszünk, főleg én. Mindig tudják, hogy mit hogyan kell csinálni, nélkülük nem készült volna el a ház úgy ahogy, jók az ötleteik, azért a rutin és az évek látszanak:-) De ha egyszer utálom azt a rohadt radiátort a leendő hálószobánkban, akkor le fogom vetetni. Amúgy is a nappaliban lévő kandallóból árad ebbe a szobába a meleg. Akkor meg minek is??? Apukám szerint márpedig az kell oda, mert ha nem vagyunk itthon napokig, akkor ha a kazán bekapcsol, ott nem lesz meleg. Na és? Tudom, van benne igazság, de ha egyszer úgy utálom!!!! Csak a helyet foglalja... Na ebből csak szerettem volna kihozni, hogy szeleburdi, most azonnal legyen készen fajta vagyok, nem mellesleg utálom a "kell" dolgokat, és most úgy érzem, megfulladok. Pont:-)
