2010. március 22., hétfő

Eltűntem

Kicsit eltűntem mostanában, igazából kedvem sem volt írni, amikor meg lett volna, akkor meg idő nem akadt. Most visszemelékezős napom van, ami lehetett volna jobb is, de csak magamnak köszönhetem, mint mindig... Pénteken elmegy Krisztián az öcsémmel, Mátéval Egyiptomba, én meg maradok. Persze volt választásom, de nem akaródzott felülni a repülőre. Akkor nem. Csak rágondoltam az utazásra és izzadt a tenyerem, a pulzusom meg az egekben volt. Hogy lehetek én így összerakva? Most már persze mennék, de már hely nincs. Hát így jártam. És kin töltöttem ki mérgemet? Hát persze, hogy Rajta.Végül is, én mondtam, hogy menjen el ráfér a pihenés, akkor meg mit pattogok most? Mondhatni ma igazi kis hisztérika voltam, amire nem vagyok túl büszke, azért is írom ide le, hogy méginkább szégyelljem magam. Csak mert megérdemlem. Ha ezt majd egy napon visszaolvasom, tudjam milyen voltam!!! Most csak úgy szimplán sajnálom magam. Majd legközelebb.

Azért történt egy csomó jó dolog is,elkészült a hálószobánk, kertészkedtünk, ültetgettünk ezt-azt, megkaptam a kertibútorgarnitúrát, amire annyira de annyira vágytam, még most sem tudok betellni vele...:-) Szépül az udvarunk, miután kikerült a 10 köbméternyi törmelék, ami igencsak rontotta a tájképet:-) Szóval, mindent összevetve, eredményes hónapot hagytunk a hátunk mögött, minden a helyén van.

Na és a lényeg, a hímzésekkel kissé hadilábon állok mostanság. Keretezőnél jártam, majd megmutatom a végeredményt, de annyira sötét van felénk ma, hogy nem akarok fotózni...Talán holnap.