Kreatív Blogger

Sajnálom, hogy csak most jelentkezem, és ennyire megkésve köszönöm meg Nektek, kedves Andi, és Teca ez a díjat. Nagyon köszönöm, jól esik, hogy gondoltatok rám is:-)

A szabályok alapján 7 dolgot kell írjak magamról, hát akkor lássuk a medvét:-)

1. Hirtelen egy nőszemély vagyok, mindent most és azonnal kell megtennem, menéznem, megkérdeznem, ésatöbbi....

2. 24 évesen , alig 6 hónapnyi ismeretség után az oltár előtt kimondtam/uk a boldogító igent, és azóta is csiszolgatjuk egymást a férjemmel, kimondhatom, hogy boldogan élünk, remélem még nagyon nagyon sokáig:-) Ja, és azóta nem mondom hogy én aztán soha, mert előtte ugyan eszem ágában sem volt férjhez menni...

3. Imádok utazni, pontosabban úton lenni. (néha kicsit ugyan megunom, de 3 hét itthonlét után már mehetnékem van)

4. Rettenetesen pozitív vagyok, nem sokat gondolkodok bizonyos lépések megtételén, szeretek így élni.

5. Én még elnézést kérek, ha meglökök valakit véletlenül az után, vagy a boltban...

6. Mi is álljon ebben a pontban? eddig is sokat beszéltem:-)

Szeretek sütni, főzni:-)

7. Kis 2 fős családunk remélhetőleg hamarosan bővülni fog, örülnénk neki!

Mivel ilyen későn köszöntem meg ezt a díjat, én már nem adnám tovább.

Eper

Csak nem egy házikó? De bizony az, méghozzá eperrel:-) Már tegnap végeztem vele, de a fényviszonyok nem voltak a legjobbak, ugyan ma sem, de eddig bírtam várni. Szóval sajnos nem a legjobbak a képek, majd napfényben újrafotózom. Az anyagot teával festettem, majd megsütöttem, nagyon szép karamellszíne lett, bár ez nem látszik.

Gyarapodik a keretzőre váró képek száma, lassan el kellene vinnem őket...

Little House Needleworks - Srawberry House

Fonalak: Crescent Colours

Anyag: 32 count Zweigart

Faith Hope Love

Ezt ma fejeztem be:-) Szerintem gyönyörű lett. Szerintem:-) Keretezve lesz! Majd megmutatom!

Quaker Faith Hope Love by Midnight Stitching

Anyag: 32 count Zweigart (1x1)

Fonal: Waterlilies-Cherry Cordial


El vagyunk havazva, mint mindig, és nagyon unom.... Itthon szeretnék lenni, egyhuzamban legalább 5 napot, és nem akarok menni sehova, de még csak látogatóba sem. Néha úgy irigylem a barátainkat akik Pesten élnek, nekik egy hónapban egy hétvége itthon, és le van tudva minden, és mindenki. Tudom, ez most elég bunkón hangzik, de ez van. Valahogy mindenki baromi egyértelműnek tartja, hogy majd mi elugrunk ide, vagy oda, meg majd mi megyünk hozzájuk. Az is igaz, hogy legtöbbször én erősködök, hogy majd mi segítünk, vagy Krisztián majd megcsinálja, de mit csináljak, ha egyszer mindig jót akarok mindenkinek??? Azt mondja az Uram, na ezt nem kellene, mindig mindenkit megmenteni, mindenkinek jót akarni, lehet, hogy igaza van....Örülök, hogy van családunk, és összetartunk, annak is, hogy barátból is van néhány, (nem sok, de nagybetűs mind) de néha duguljon el mindenki:-) Most akkor antiszociális vagyok?:-)
A szüleim, meg mindig jót akarnak nekünk, ők olyan praktikusok, amilyenek mi soha nem leszünk, főleg én. Mindig tudják, hogy mit hogyan kell csinálni, nélkülük nem készült volna el a ház úgy ahogy, jók az ötleteik, azért a rutin és az évek látszanak:-) De ha egyszer utálom azt a rohadt radiátort a leendő hálószobánkban, akkor le fogom vetetni. Amúgy is a nappaliban lévő kandallóból árad ebbe a szobába a meleg. Akkor meg minek is??? Apukám szerint márpedig az kell oda, mert ha nem vagyunk itthon napokig, akkor ha a kazán bekapcsol, ott nem lesz meleg. Na és? Tudom, van benne igazság, de ha egyszer úgy utálom!!!! Csak a helyet foglalja... Na ebből csak szerettem volna kihozni, hogy szeleburdi, most azonnal legyen készen fajta vagyok, nem mellesleg utálom a "kell" dolgokat, és most úgy érzem, megfulladok. Pont:-)